Az emberi érzékelés ritkán működik teljesen elszigetelt csatornákon. A látott képek és a hallott hangingerek folyamatosan formálják, felülírják egymást az agykéregben. Elég csak egy zötykölődő autóbusz ablakának támasztani a fejünket, miközben a fülhallgatóban megszólal egy nagyzenekari tétel: a szürke utcakép hirtelen mélyebb jelentést nyer. A járókelők sietős léptei koreográfiává szelídülnek, az üvegen lecsorgó esőcseppek filmbe […]